Nem ismerem. Sokat voltunk egyutt, szamos dolgot tudok rola, tobbszor lattam mar meztelenul is, megsem igazan ismerem. Ma mar egyre ritkabban hasznalom ezt a szot: tudni, ismerni valakirol, hogy ki es mi is pontosan; szinte lehetetlen. Eloiteleteim, velemenyem, fogalmam termeszetesen sokakrol van, es legtobbszor ez eleg is.
Neha, viszont, megjelenik elottem az emberekben, magamban, az a szaz es szaz kulonfele, kifinomultan felepitett, elkepzelt elet, elethelyzet, gondolat, mely merengo fejemben es fejukbhen masodpercek toredeke alatt megteremtodik, majd mindorokre elvesz, csupan par kisult idegszalat magautan hagyva. Egy egesz vilag, sok vilag, mindenkinek a sajatja. Mi hozzuk letre, de a valosag mintajara, igy sokan teremtik velem egyutt, bennem, es en bennuk, bennetek. Egyesek szepek, idealizaltak, masok borusak, es sokaknak nagyonis elvont, de a tied nem tudom milyen volt.
Sajnalom, bar nem hiszem, hogy ez volt az utolso eset, nem sokat fogok megismerni, es te sem. Legjobb remenyem, hogy egy tucatnyiba belelassak, csak egy igaz pillantasssal; a Tiedbe, ha hagyod.
Nem ismertem es egy vilag veszett el benne, az en vilagombol pedig, az ove.
No comments:
Post a Comment