Egy bolond vígasza

Itt a vég: tudom biztosan, és mégsem hiszem, hihetem. Már három órája gyaloglunk és mindenki tudja jól, hogy hova érkezünk nemsokára. Az égető gödör felé menetelünk, vajon mire gondolnak a többiek ? Félek. Néhányunknak még látszik a félelem az arcán, de az öregek arcán ez az együgyüség ijesztő. Szeretnék nem arra gondolni, de megengedheti magának egy ember, hogy csak úgy ungrándozzon mindenfélén a gondolata, nem sokkal azelőt, hogy embertársai ráeröltetik a halandoság szomorú igazságát ? Gondolj a szépre! Igen. Júlia. Mi lehet vele ? Megerőszakolták, megölték? Nem. A szépre! Szép szőke haja, fehér rózsa, Péterék kertje, almafa, ez az. Miért nem orditottam neki, hogy szeretem ? A fenébe is, azt hittem még látni fogom. Kellett volna. Biztos tudja. Vajon ő most rám gondol, mit csinálhat, még e világon van ? Csak a szépre! Megérkeztünk, Istenem. Sorbaállítanak, mint tornaórán Gyula bácsi. Ne gondolj hülyeségekre! Puff. Nem is dörren olyan nagyot egy pisztolj. Nem hiszem, ez nem valóság! Puff. Szép tiszta az uniformisa. Puff. Hamar valami szép gondolat! Puff. Vajon egyből meghalok? Puff. Milyen ijesztően határozott a szeme. Fekete, halálthozó csőnyilás. Csak a ...Puff

Nekem a bor

Az ember egyszerű dolgokra vágyik: élelem, biztonság, alvás és szexuális kielégülés. Van olyan, aki egész életében ezeket a fizikai szükségleteket hajszolja, és emberállatként rohan végig saját rövid idején. Csak miután mindezt megkapta, gondolkozik el azon, hogy van ezeken a dolgokon kívül más is: amit nem fogyaszthat el, amit nem meríthet ki soha, ami örök. S hogy mindezt meglássa veszi az ember fia egyik kezébe a bort, hogy az esti, vörös, mély mámorba, vagy a kellemes délutáni fehér nedűben elázva, testétől elszabadulhasson és a lélek rejtelmeit leshesse pihenés, étel avagy buja szerelmek mindennapiságától távol. A másik kezébe a tollat veszi, hogy elméjének, testének gyengesége el ne ássa örökre a gondolatot, az eszmét, a lelkét.
Nem hálás dolog ez, egyáltalán nem is egészséges, de az élet nem csak az egészségről szól, legalábbis, ha nem testek vagyunk csupán.

A jó memória átok

"   -Time changes everything.
    -That's what people say. It's not true. Doing things changes things. Not doing things leaves things exactly as they were"

Nagyon kapós idézet sokak kedvencétől: Dr. Housetól. Nagyon igaz és mégis teljesen téves.
Ha nem teszünk semmit nem változik semmi, de az ember, akaratától függetlenül változik. Ha valamit befolyásol az idő az emberi kapcsolatokban, akkor az az ember emlékei. Emiatt igen is változtat, gyógyít, bekötöz fájó sebeket, összehoz régi ellenségeket.
Emberi áldásos tulajdonságunk, hogy felejtünk, méghozzá sokat (ki többet, ki kevesebbet). Hogy is békélhetnénk meg annyi kegyetlenséggel, igazságtalansággal, erőszakkal, szenvedéssel, ha minden egyes kellemetlen pillanat ott maradna emlékezetünkben kristálytisztán. Az idő homályosít, a homályos emlékkép már nem annyira csúnya, ha elég homályos már talán szép is. Bár vannak dolgok amiket az ember sohasem felejt el, részleteinek durvasága mégis az idő fogai közé kerül, anélkül, hogy valami ténylegesen szebbé válna.
Az idő nem változtat meg semmilyen tettet, csak annak emlékét, de sokszor már ez is elég.