Reg nem irtam bejegyzest, pedig sok dolog elgondolkodtatott az utobbi idoben, megis jol esett egy kis vakacio az irastol. De most ugy erzem par dolgot nem hagyhatok szo nelkul.
A parkapcsolatokrol erzem szuksegesnek, hogy irjak par sort, hisz annyi vagany ember bolondul meg, vesziti el a fejet miattuk, legsajnalatosabb modon a kozvetlen kornyezetemben is.
Elso es legfontosabb elkovetett hiba a parkapcsolatfuggoseg: ugy erzik egyesek, hogy attol lesznek nok illetve ferfiak, hogy van valaki mellettuk.
Bar nem nehez a parkapcsolatra raszokni ( udvarlast, kozhelyes gesztusokat nemigenylo kefeles; mindig raero, kedveskedo barat; unatkozaskor tarsasag alig egy-ket gombnyomasra a telefonon), sosem minden szepet es jot kapunk meg egy csomagolasban: hol a szex jobb, hol a beszelgetes, hol csupan a latvany. A problema ott kezdodik, hogy egyesek ragaszkodnak kapcsolatukhoz, szinte barmi aron, akarmilyen nevetseges, szanalmassa is valik az. Becsapjak magukat azzal a gondolattal, hogy ha egyutt vannak valakivel akkor tartoznak valahova. Gyakran sajat onbecsulesukrol is lemondanak, hogy megtartsak partnereiket, ilyenkor szoktak elnezni a megcsalast, cserbenhagyast meg hasonlo mocsok dolgokat.
Egy masik gyakran elkovetett hiba, hogy sokan ugy erzik, a kapcsolat, amibe ugy belevagyakoznak, teljesen mas lesz, mint az elozoek: kulonlegesebb, eszmenyibb, meghittebb, netalan hazassagban vegzodo. Minden kapcsolat nyilvan mas es mas, mindegyikben akad valami ujdonsag, sok elvezheto, de legtobb nem egyedi (!), akarcsak az emberi erzesek nagyresze.
Kulonlegesnek, egyedinek akar mindenki erezni egy kapcsolatot, igy sokan felnagyoljak, mitizaljak azt. De barmilyennek is akarjak erezni, attol nem lesz az, es minel szebb kepet festettek elmejukben, annal jobban csapodnak a foldhoz, mikor szembetalalkoznak a hetkoznapi, banalis valosaggal.
(Koszonom a megjegyzeseket, most lattam, hogy vannak olyasmik is, csak batran ezutan is.)
