Itt a vég: tudom biztosan, és mégsem hiszem, hihetem. Már három órája gyaloglunk és mindenki tudja jól, hogy hova érkezünk nemsokára. Az égető gödör felé menetelünk, vajon mire gondolnak a többiek ? Félek. Néhányunknak még látszik a félelem az arcán, de az öregek arcán ez az együgyüség ijesztő. Szeretnék nem arra gondolni, de megengedheti magának egy ember, hogy csak úgy ungrándozzon mindenfélén a gondolata, nem sokkal azelőt, hogy embertársai ráeröltetik a halandoság szomorú igazságát ? Gondolj a szépre! Igen. Júlia. Mi lehet vele ? Megerőszakolták, megölték? Nem. A szépre! Szép szőke haja, fehér rózsa, Péterék kertje, almafa, ez az. Miért nem orditottam neki, hogy szeretem ? A fenébe is, azt hittem még látni fogom. Kellett volna. Biztos tudja. Vajon ő most rám gondol, mit csinálhat, még e világon van ? Csak a szépre! Megérkeztünk, Istenem. Sorbaállítanak, mint tornaórán Gyula bácsi. Ne gondolj hülyeségekre! Puff. Nem is dörren olyan nagyot egy pisztolj. Nem hiszem, ez nem valóság! Puff. Szép tiszta az uniformisa. Puff. Hamar valami szép gondolat! Puff. Vajon egyből meghalok? Puff. Milyen ijesztően határozott a szeme. Fekete, halálthozó csőnyilás. Csak a ...Puff
No comments:
Post a Comment