Valotlan valosag

Leptek es szoszmotoles zavarta meg: a nagymama. Tudta, hiszen mindig igy van, o korabban szokott felkelni. Ugy akart tenni, mintha meg alduna/ aludhatna, huzta az idot, de hamar megutotte a kegyetlen gondolat: muszalj menni...
Masfelszobas kicsi dunaujvarosi szobaban ebredt meg, mindigis utalta a telefon ebresztodallamat, veszjelzo volt ez, elohirnok. Rossz erzessel kelt fel, tudta mar mi fog kovetkezni.
Gepiesen oltozkodott, a kellemes alomtol meg bagyadtan; nem hitte, hogy ez az o elete, valaki maseba ebredt bele, a golyakalifara gondolt egy pillanatra. Nem volt ideje tovabb merengeni, tudta, hogy nem keshet, feladata volt vagyisinkabb: kotelessege.
Nem ehetett, pedig szeretett volna, mindenki mas evett, maskor o is szokott. Anyuka is keszulodik, o is mar majdnem keszen van. Meg sotet volt, de nemsokara hajnalodott, nem volt ido megvarni, megvarta volna.
A nagybacsi vitte oket autoval, 6 korul indulnak, 2 ora az ut es 8-ra mar ott kellett lenni; talan csak egyszer kestek eddig el, es akkor sem sokat. Lementek a lepcsokon, ki az ajton, mar ott allt az auto, nem igazan turelmes, "menjunk".
Az utat mindig szerette, pedig ugyanazon az autopalyan haladtak vegig minden alkalommal, egy honapban ketszer-haromszor attol fuggoen milyen rosszul szokott lenni. Ahogy haladtak Pest fele az autopalyan, az anyosulesrol nezte, hogyan kell fel a nap; gyonyorkodott benne, jo erzessel toltotte el, sosem tudta miert. Olyan volt neki a nap elso sugara, mint egy opium, mintamikor bedrogozzak az embert mielott megmutik, hogy ne erezze a fajdalmat, a terrort - sosem gondolt ebbe bele.
Egyre csak haladtak, ment a radio kozben, de csak a lassabb reszeknel hallatszott, ezert ritkan figyelt ra. Sosem hagyta kikapcsolni, kellett a morajlas.
Nem nagyon beszelgettek, fagyos volt a levego, pedig mar megszoktak ezt az egeszet. Egyre csak haladtak.
Beertek a varosba, mindig ugyanott. Mar ismerte a boltokat a koruton: Ediland, Mc Donalds, Exchange, Vegyesbolt stb. kivulrol tudta, sorrendben. A sarkon, ahol befordultak mar nincs ott a hajlektalan, aggodott erte.
Megerkeztek vegre a Tuzolto utcaba. A korhaz falan vidam festes volt; mindigis iritalta, hogy ilyen derus kepet rajzoltak az onkologia korhazra, csak azert, mert gyerekeknek? Semmi derus nem volt a helyben, megis sokan mosolyogtak bent, de csak az arcukon.
Beleptek, immar valosag. Nem volt menekves: rakos volt, valotlannak tunt, valotlannak tunik meg most is.
Reg tortent, o volt, de en is, azt hiszem.