Az ember
legrosszabb tulajdonsága a megszokás képessége. Bármit képesek vagyok
megszokni, mely néha rettenetes következményekkel jár:
...
Rengeteg párocskát
láttam, akik napi szinten sértegetik, bántják egymást (van mikor fizikailag
is). Csalják párjukat fűvel fával, néha egészen nyíltan és vállalva ezt.
Féltékenyek és bizalmatlanok, hidegek és undokok. És mégis sokan együtt maradnak,
egy régi szerelem utófoszlányaként, megszokva egymás hülyeségeit együtt
fognak megöregedni, megkövéredni, szomszédos fotelekben, boldognak érezve
magukat, megnyomorulva a megszokásban.
...
De lehet akár
arról is szó, hogy vezetőink szemérmetlenül hazudnak nekünk, állításaik
ellentmondanak egymásnak, mértéktelen vagyonokat felhalmozva hagyják, hogy
elszegényedjen az ország és általánossá váljék a nyomor, mindezt természetesen
bűntetlenül teszik az esetek nagyrészében. Az átlag ember, hazai viszonyokat
figyelembe véve, inkább nem megy szavazni: belenyugodott ő már abba, hogy nincs
menekvés, ki vagyunk szolgáltatva, és az egyedüli, amit tehetünk, hogy
szörnyülködünk, káromkodunk aztán csináljuk tovább a mindennapi rutint, hisz
ezt már ügyesen megszoktuk, és nem is érdekel más.
...
Orvosok nézik a
szenvedő betegeiket, nem riadnak már vissza. Látják a kínt, unják a szenvedést,
segítenek, ha éppen alkalmas (vagy ha fizetnek eleget), de a halál is csak egy
diagnózis, mely a kórlap végére egy kereszt mellé kerül, csak éppen be ne
pereljenek, szerencsére itthon egyre megy.
...
Megszokás nélkül
a ember összeomolna annyi kín, fájdalom, igazságtalanság láttán és mégis a
legszörnyűbb dolog hátradőlni a karosszékbe és azt mondani, minden jól van így,
hisz tavaly is így volt, boldog új évet!
No comments:
Post a Comment