Egy bolond vígasza

Itt a vég: tudom biztosan, és mégsem hiszem, hihetem. Már három órája gyaloglunk és mindenki tudja jól, hogy hova érkezünk nemsokára. Az égető gödör felé menetelünk, vajon mire gondolnak a többiek ? Félek. Néhányunknak még látszik a félelem az arcán, de az öregek arcán ez az együgyüség ijesztő. Szeretnék nem arra gondolni, de megengedheti magának egy ember, hogy csak úgy ungrándozzon mindenfélén a gondolata, nem sokkal azelőt, hogy embertársai ráeröltetik a halandoság szomorú igazságát ? Gondolj a szépre! Igen. Júlia. Mi lehet vele ? Megerőszakolták, megölték? Nem. A szépre! Szép szőke haja, fehér rózsa, Péterék kertje, almafa, ez az. Miért nem orditottam neki, hogy szeretem ? A fenébe is, azt hittem még látni fogom. Kellett volna. Biztos tudja. Vajon ő most rám gondol, mit csinálhat, még e világon van ? Csak a szépre! Megérkeztünk, Istenem. Sorbaállítanak, mint tornaórán Gyula bácsi. Ne gondolj hülyeségekre! Puff. Nem is dörren olyan nagyot egy pisztolj. Nem hiszem, ez nem valóság! Puff. Szép tiszta az uniformisa. Puff. Hamar valami szép gondolat! Puff. Vajon egyből meghalok? Puff. Milyen ijesztően határozott a szeme. Fekete, halálthozó csőnyilás. Csak a ...Puff

Nekem a bor

Az ember egyszerű dolgokra vágyik: élelem, biztonság, alvás és szexuális kielégülés. Van olyan, aki egész életében ezeket a fizikai szükségleteket hajszolja, és emberállatként rohan végig saját rövid idején. Csak miután mindezt megkapta, gondolkozik el azon, hogy van ezeken a dolgokon kívül más is: amit nem fogyaszthat el, amit nem meríthet ki soha, ami örök. S hogy mindezt meglássa veszi az ember fia egyik kezébe a bort, hogy az esti, vörös, mély mámorba, vagy a kellemes délutáni fehér nedűben elázva, testétől elszabadulhasson és a lélek rejtelmeit leshesse pihenés, étel avagy buja szerelmek mindennapiságától távol. A másik kezébe a tollat veszi, hogy elméjének, testének gyengesége el ne ássa örökre a gondolatot, az eszmét, a lelkét.
Nem hálás dolog ez, egyáltalán nem is egészséges, de az élet nem csak az egészségről szól, legalábbis, ha nem testek vagyunk csupán.

A jó memória átok

"   -Time changes everything.
    -That's what people say. It's not true. Doing things changes things. Not doing things leaves things exactly as they were"

Nagyon kapós idézet sokak kedvencétől: Dr. Housetól. Nagyon igaz és mégis teljesen téves.
Ha nem teszünk semmit nem változik semmi, de az ember, akaratától függetlenül változik. Ha valamit befolyásol az idő az emberi kapcsolatokban, akkor az az ember emlékei. Emiatt igen is változtat, gyógyít, bekötöz fájó sebeket, összehoz régi ellenségeket.
Emberi áldásos tulajdonságunk, hogy felejtünk, méghozzá sokat (ki többet, ki kevesebbet). Hogy is békélhetnénk meg annyi kegyetlenséggel, igazságtalansággal, erőszakkal, szenvedéssel, ha minden egyes kellemetlen pillanat ott maradna emlékezetünkben kristálytisztán. Az idő homályosít, a homályos emlékkép már nem annyira csúnya, ha elég homályos már talán szép is. Bár vannak dolgok amiket az ember sohasem felejt el, részleteinek durvasága mégis az idő fogai közé kerül, anélkül, hogy valami ténylegesen szebbé válna.
Az idő nem változtat meg semmilyen tettet, csak annak emlékét, de sokszor már ez is elég.

Verse

Kéjenc szonáta

Holdfény,
parázsló lélek
Buja ábrándom már vétek
Kávéházi szivacsbeszéd
Semmi más csak álomképek

Szivar,
sok mellébeszéd
Én már nem hallom a zenét
Nyugtalan parázsló testem
meghallja az éj énekét

Néma
kéjes megegyezés
Pucér testi kifejezés
Hazugság vagy őszinteség?
Mély sóhajok, kéjölelés

Szakadt,
fáradt, gyűrött reggel
Felöltözöm a lelkeddel
Megkávézom, viszem haza
Megpihenek odahaza

Kopog
lábam a kő alatt
önérzetem egyre dagad
Önámítás, üres lélek
Gondolatom összeszalad

Hajnal
szépsége: gyógyhatás
Sebzett énnek borogatás
Jöhet a szivacsos holddal
rövid lélek-mosogatás

Az én illuzója

Ki mire gondol, amikor azt mondja, hogy Én?
Eme blog rendeltetése elsődlegesen gondolataim leképezése, rendberakása, megosztása ismerősökkel, pillanatnyi énem megnyilvánulásai fontosabbnak vélt ideákról, helyzetekről, emberekről. Visszaolvasva írásaim, visszautazom az időben, szemügyre vehetem/ vehetitek korábbi "énem"; elgondolkodom azon, mire is gondoljak amikor azt mondom, hogy Én.
Ateistaként igen egyszerű lenne válaszolni: fejlett állatok vagyunk, hús és vér, mely magas intelligenciájának köszönhetően saját öntudatra ébredt, gondolkozik, él és meghal nem maradva utána semmi. Bár azt gondolhatnánk, hogy az anyag amiből vagyunk meghatároz miket, ez a teória elbukik, amikor rájövünk hogy azon anyag összessége, ami sejtjeinket, csontjainkat, bőrünket alkotja, 5-10 év alatt teljesen kicserélődik, egyetlen molekula sem maradva ugyanaz bennünk.
Mondhatnánk azt, hogy a gondolkodásmódunk, az élettel kapcsolatos felfogásaink, szokásaink, érzéseink határoznak meg bennünket, de hamar rá lehet jönni, hogy ezek is pont olyan változékonyak, mint az évszakok (talán ez a blog is bizonyítja ezt, ha valaki veszi a fáradságot, hogy visszább olvasson benne). Ha most, Én a gondolkodásmódom, felfogásaim összessége lennék, akkor biztosan állíthatom, hogy tavaly ilyenkor valaki más voltam, pedig akkor is én voltam, ha hiszitek hanem.
Akkor hát mi is az az én, az az ego, ami nem változik és összetéveszthetetlen módon rám illik több év eltelte után is.
Több ateista annak ellenére, hogy nem hisz semmilyen felsőbbrendű lényben vagy teremtőben, fura módon mégis hisz a lélekben. Talán az én-tudat megsemmisülésének félelmében, vagy csupán a vég elfogadásának képtelenségében, de sokan úgy gondolják, hogy az az én, amire még mindig nem sikerült konkrét meghatározást találni, tovább él halál után, tova szállingózik a mindenségben.
Lehetne, tehát, az Én alatt érteni a lelkünket, de mivel feltehetően létező lelkünknek se memóriája, se öntudata nem lehet (ha lenne, akkor azzal már születésünkkor rendelkeznénk: tapasztalattal, tudással), így az Én felismerése is képtelenség lenne lelkünk számára

Én..én..én..:én lennék az anyag pillanatnyi összecsapzódása, mely tapasztalatoktól és emlékektől torzult elméjével hasztalanul próbál racionális képzeteket alkotni egy világról, aminek megismerésében még csak nem is ábrándozhat. Pillanatról pillanatra mássá változom, ahogy megismerésem folyamatosan formál. Sosem leszek ugyanaz, és sose keress régi énemben, hisz minden találkozásunkkor új embert ismerhetsz meg.

2013

Az ember legrosszabb tulajdonsága a megszokás képessége. Bármit képesek vagyok megszokni, mely néha rettenetes következményekkel jár:

...

Rengeteg párocskát láttam, akik napi szinten sértegetik, bántják egymást (van mikor fizikailag is). Csalják párjukat fűvel fával, néha egészen nyíltan és vállalva ezt. Féltékenyek és bizalmatlanok, hidegek és undokok. És mégis sokan együtt maradnak, egy régi szerelem utófoszlányaként, megszokva egymás hülyeségeit együtt fognak megöregedni, megkövéredni, szomszédos fotelekben, boldognak érezve magukat, megnyomorulva a megszokásban.

...

De lehet akár arról is szó, hogy vezetőink szemérmetlenül hazudnak nekünk, állításaik ellentmondanak egymásnak, mértéktelen vagyonokat felhalmozva hagyják, hogy elszegényedjen az ország és általánossá váljék a nyomor, mindezt természetesen bűntetlenül teszik az esetek nagyrészében. Az átlag ember, hazai viszonyokat figyelembe véve, inkább nem megy szavazni: belenyugodott ő már abba, hogy nincs menekvés, ki vagyunk szolgáltatva, és az egyedüli, amit tehetünk, hogy szörnyülködünk, káromkodunk aztán csináljuk tovább a mindennapi rutint, hisz ezt már ügyesen megszoktuk, és nem is érdekel más.

...

Orvosok nézik a szenvedő betegeiket, nem riadnak már vissza. Látják a kínt, unják a szenvedést, segítenek, ha éppen alkalmas (vagy ha fizetnek eleget), de a halál is csak egy diagnózis, mely a kórlap végére egy kereszt mellé kerül, csak éppen be ne pereljenek, szerencsére itthon egyre megy.

...

Megszokás nélkül a ember összeomolna annyi kín, fájdalom, igazságtalanság láttán és mégis a legszörnyűbb dolog hátradőlni a karosszékbe és azt mondani, minden jól van így, hisz tavaly is így volt, boldog új évet!

Lelkek tánca

Kisgyermek játszik és hülyül
Majd lelkem szélére kicsücsül.
Pajkosan lobálja lábait
Te, mint kisgyermek
Járod elmém álmait

Mikor arcod elmémben felmereng
S feledten szellemem feldereng
Önkéntlen mosolyra áll,
Lelkemnek egy szemernyi napsugár

Sétálunk lefele elegánsan
a boulevardon, karolva egymásban
Énekünk messze zeng az utcában,
Mint egy hollywoodi színpadon, főműsorszámban

Felnőttként fekszel itt mellettem,
Egy felnőtt nő fekszik a mellemen
Atérzem tested melegét,
S félek, hogy lelkem már nem elég

Öt ember játéka, egy hatodik hóbortja

     Távozó

Szédítően csípős, erős szag jelezte:
nincs már.

A fertőtlenítős fehér ágy helyette,
így vár...

Friss lepedő lebben, öblítő illatoz,
némán;

Másnap már új beteg, ágyában lábadoz,
bénán.

Emléke még mereng, d'elmúlik úgy hiszem
spontán

Vészjósló füstjelek, odakint cigizem
tompán

MagaBizonytalan!

"Vérvörös, lángoló-lobbanó, szanaszét robbantó
Csenevész szenvedély.
Kéjenc testi lét, mely láncként köt hozzád" -
bizarr ez az éj

Éjfél van; felkarolsz, erőt adsz
elnyomhatsz, elronthatsz
Betakarsz; ma este
megnyugtatsz, megdughatsz

Érzések közt viaskodom,
hiábavalón hajszolom
a valót, a jót?
Meztelen kifekszem a havon,
mikor ajkam csüng ajkadon -
elolvadom

Nekem mar nem kell senki

"Nincsenek olyan emberek korulottem, akikkel szivesen leulnek egyet kavezni, nincsenek barataim, baratnoim... Nem szeretek senkit magamon kivul,..., akarkivel talalkozom , vagy vicsorgok ra vagy megbasznam, es igen mindenkit. (...) Hagyjon mindenki beken a faszba, ne mondj semmit, ne kerdezz semmit, hagyj a picsaba beken. Nem kell semmi toled, mert ha adod, egyre tobbet veszek el, kiszipolyozlak, elhitetem veled, hogy erdekelsz, utana meg ugy fog koppani az allad a hideg foldon, amikor hasra esel. Megszivod, ha velem kezdesz, megszivod, mert meg en sem hiszem el a fent irottakat. De sajnos igaz."

       Tetszetos, bevallalos beszed, melyet egy tobbe-kevesbe hires blog egyik kedvelt bejegyzesebol ideztem. Nem is csoda hirneve, hisz sokan kedvelik az ilyen "meresz", "nem torodom senkivel", maganyos farkas tipusu felfogast, nezetet; az egyeduli problema vele, hogy csupan amitas es latszat egy kicsi onsajnalattal fuszerezve a legvegen.
      Emberekre, baratokra, kapcsolatokra szuksegunk van barmennyire is tagadjuk ezt masok, avagy magunk elott. Nem foltetlenul azert, mert ez a jo/ helyes, hanem egyszeruen csak neurobiologiailag nem tudunk normalisan mukodni nelkuluk. Kiserletekben igazoltak, hogy a kikozositett allat, egy ido utan elvesziti minden motivaciojat, nem eszik es meghal. Embereken is bizonyitott, hogy a motivacio alapkove a sikeres kapcsolatok valamint az elismeres, es e nelkul a depresszio, a szorongas es a felelem dominal. (Joachim Bauer: Az egyuttmukodo ember- alapveto motivaciok a neurobiologiai kutatasok fenyeben).
Velemenyem szerint ennek koszonheto, hogy a tarsasagi oldalak, a blogolas es a chat oly nagy nepszeruseget elvez.
      Mindennek a tagadasa hazugsag, mely mogott motivaciokent az elismeres es a csodalat megszerzese all. Mindezek ellenere nagy sikert elvez, es manapsag divatnak szamit a kozombosseg, a nemtorodomseg, sokak szamara kimondottan vonzo is. A latszatot viszont senki sem tudja hosszu ideig fenntartani, hisz az irdatlan mennyisegu plusz energiabefektetest jelent, es senki sem kimerithetetlen. Egy kapcsolatot, legyen az barmilyen jellegu, a latszatra epiteni olyan, mintha egy epulet alapjat habszivacsbol keszitenek el. Ahogy rarakjak a harmadik sor teglat az egesz szerkezet osszeomlik, kerdes az, hogy ilyenkor rajonnek-e a tervezok miert is tortent ez.
       A masik komponenset az idezetnek a "bator", "bevallalos" beszedet csak roviden megemlitenem; nyilvanvaloan par "basszameg"-tol senki sem lesz mereszebbnek mondtaho, annak ellenere, hogy sokan ezzel szeretnek megadni annak a latszatat.
        Talan a legbatrabb dolog masoknak megmutatni kik is vagyunk, gyengeinkkel, szuksegleteinkkel, erzeseinkkel egyutt, avagy felvallalni mindazt.

"Kerem tegye boldogga!"

Szamos mas dolog mellett a ragaszkodast is osszetevesztik sokan a szeretettel. Amikor megkerdik tolem mi a kulonbseg, meghogy egyatalan mi a szeretet, egy szindarab egyik jelenetet szoktam elmeselni peldakent.
Egy rendorkapitany el akarja jegyezni a kedveset, de hazaerve megpillantja, ahogy parja es egy csavargo eppen elszoknek. Annyit kialt utanuk: "Kerem tegye boldogga !"
Legtobben azert ragaszkodnak gorcsosen parjukhoz, mert nincsenek jol el egyedul, felnek magukban. Ez kapcsolatfuggoseg, errol mar iram ("Bukott parkapcsolatok"). Tamaszkodnak a masikra,  magukhoz kotik/ lancoljak, es nagyon rosszul turik a hianyukat. Ha ez az erzes nem kolcsonos akkor szoktuk mondani, hogy "megfojtja a szeretetevel".
Az ilyen "szeretet" mertektelenul onzo es elobb utobb a masik energiajat teljes mertekben sikerul leszivni vele. Ilyenkor, vagy mar eleve a masik is tamaszkodni kezd a parjara, es kolcsonos fuggoeve valnak egymasnak.
Sokat latni ilyen parokat, allandoan egyutt kelnek, mozognak, laknak, elnek. Feltevodik a kerdes, hogy mi a baj ezzel, hisz ha egymast tamogatjak akkor minden rendben. Az vele a problema, hogy az egesz kapcsolat olyan lesz, mint egy kartyavar, amely az elso fuvallatra osszedol es semmi sem marad belole (!).
Lehet ilyen kapcsolatot  fenntartani, kerdes az, hogy megeri-e vesztegetni vele az idot.

Kozvelemeny

Vakacios foglalkozasaim egyikei koze tartozik a blogolvasas. Nem kovetek sok oldalt, a legtobb honlap szerzojet szemelyesen ismerem, de nemregiben volt alkalmam, nehany linken vegiglovagolva, tobb ismeretlen blogra is ratevedni. Olyan 50-60 korombeli szemely blogjaba olvastam bele, csupan ket-harom bejegyzes erejeig.
Nagyon szepen megfogalmazott, bo szokincsu, jol megszerkesztett irasokat talaltam, megis lehangolo volt ez a kis felfedezout.
Az irasok nagyresze apatikus vagy szomorusaggal atitatott bejegyzes volt, nemelyek egeszen a ketsegbeeses hatarat suroltak. Bizonytalansagrol, tehetetlensegrol olvastam es az ezzel jaro fajdalomrol. Tavolabbi ismeretsegeim kozul tobben elnek/ eltek ugyszint az uresseg erzesevel, nyomott kedelyben, celttevesztetten; en is eltem igy valaha.
Mindig is azt hittem, hogy az elet kepes ezt tenni az emberekkel, velem. Nem igazan volt kedves velem a sors, de megis tevedtem. Mi/ok teszik ezt magukkal, pontosabban hagyjak, hogy megtortenjen veluk, hagyjak, hogy elhideguljenek, elerzestelenedjenek, felgyuljon bennuk a keseruseg, a kimondatlan szavak millioja.

Ugy gondolom ketfelekeppen lehet elni: tudatosan, es osztonosen (gyavan). Mindketto sok fajdalommal jar, de az egyik fejlodest hoz, idovel pedig megnyugvast, beket. Ha nem vagy gyava szembenezni sajat magaddal, mulasztasaiddal, megertheted, elfogadhatod, fejlesztheted onmagad. Osztonosen elve is sok oromet fogsz talalni: leghamarabb ilyenkorban a drogokat (ideertve az alkoholt es a szexet is); de nem fogsz fejlodni, nem fog megvaltozni benned semmi, csak gyul es gyul a szar, mig egyszercsak azon veszed eszre magad, hogy nyakig ulsz benne, es mar masok is erzik, hogy buzlesz (!).
Mindig is feltem segitseget kerni, lelki ugyekben azt hiszem mindenki fel, talan valakik egyszer okosabbak lesznek.

...viragnak viraga

Nem ismerem. Sokat voltunk egyutt, szamos dolgot tudok rola, tobbszor lattam mar meztelenul is, megsem igazan ismerem. Ma mar egyre ritkabban hasznalom ezt a szot: tudni, ismerni valakirol, hogy ki es mi is pontosan; szinte lehetetlen. Eloiteleteim, velemenyem, fogalmam termeszetesen sokakrol van, es legtobbszor ez eleg is.
Neha, viszont, megjelenik elottem az emberekben, magamban, az a szaz es szaz kulonfele, kifinomultan felepitett, elkepzelt elet, elethelyzet, gondolat, mely merengo fejemben es fejukbhen masodpercek toredeke alatt megteremtodik, majd mindorokre elvesz, csupan par kisult idegszalat magautan hagyva. Egy egesz vilag, sok vilag, mindenkinek a sajatja. Mi hozzuk letre, de a valosag mintajara, igy sokan teremtik velem egyutt, bennem, es en bennuk, bennetek. Egyesek szepek, idealizaltak, masok borusak, es sokaknak nagyonis elvont, de a tied nem tudom milyen volt.
Sajnalom, bar nem hiszem, hogy ez volt az utolso eset, nem sokat fogok megismerni, es te sem. Legjobb remenyem, hogy egy tucatnyiba belelassak, csak egy igaz pillantasssal; a Tiedbe, ha hagyod.
Nem ismertem es egy vilag veszett el benne, az en vilagombol pedig, az ove.

Valotlan valosag

Leptek es szoszmotoles zavarta meg: a nagymama. Tudta, hiszen mindig igy van, o korabban szokott felkelni. Ugy akart tenni, mintha meg alduna/ aludhatna, huzta az idot, de hamar megutotte a kegyetlen gondolat: muszalj menni...
Masfelszobas kicsi dunaujvarosi szobaban ebredt meg, mindigis utalta a telefon ebresztodallamat, veszjelzo volt ez, elohirnok. Rossz erzessel kelt fel, tudta mar mi fog kovetkezni.
Gepiesen oltozkodott, a kellemes alomtol meg bagyadtan; nem hitte, hogy ez az o elete, valaki maseba ebredt bele, a golyakalifara gondolt egy pillanatra. Nem volt ideje tovabb merengeni, tudta, hogy nem keshet, feladata volt vagyisinkabb: kotelessege.
Nem ehetett, pedig szeretett volna, mindenki mas evett, maskor o is szokott. Anyuka is keszulodik, o is mar majdnem keszen van. Meg sotet volt, de nemsokara hajnalodott, nem volt ido megvarni, megvarta volna.
A nagybacsi vitte oket autoval, 6 korul indulnak, 2 ora az ut es 8-ra mar ott kellett lenni; talan csak egyszer kestek eddig el, es akkor sem sokat. Lementek a lepcsokon, ki az ajton, mar ott allt az auto, nem igazan turelmes, "menjunk".
Az utat mindig szerette, pedig ugyanazon az autopalyan haladtak vegig minden alkalommal, egy honapban ketszer-haromszor attol fuggoen milyen rosszul szokott lenni. Ahogy haladtak Pest fele az autopalyan, az anyosulesrol nezte, hogyan kell fel a nap; gyonyorkodott benne, jo erzessel toltotte el, sosem tudta miert. Olyan volt neki a nap elso sugara, mint egy opium, mintamikor bedrogozzak az embert mielott megmutik, hogy ne erezze a fajdalmat, a terrort - sosem gondolt ebbe bele.
Egyre csak haladtak, ment a radio kozben, de csak a lassabb reszeknel hallatszott, ezert ritkan figyelt ra. Sosem hagyta kikapcsolni, kellett a morajlas.
Nem nagyon beszelgettek, fagyos volt a levego, pedig mar megszoktak ezt az egeszet. Egyre csak haladtak.
Beertek a varosba, mindig ugyanott. Mar ismerte a boltokat a koruton: Ediland, Mc Donalds, Exchange, Vegyesbolt stb. kivulrol tudta, sorrendben. A sarkon, ahol befordultak mar nincs ott a hajlektalan, aggodott erte.
Megerkeztek vegre a Tuzolto utcaba. A korhaz falan vidam festes volt; mindigis iritalta, hogy ilyen derus kepet rajzoltak az onkologia korhazra, csak azert, mert gyerekeknek? Semmi derus nem volt a helyben, megis sokan mosolyogtak bent, de csak az arcukon.
Beleptek, immar valosag. Nem volt menekves: rakos volt, valotlannak tunt, valotlannak tunik meg most is.
Reg tortent, o volt, de en is, azt hiszem.

Feltekeny vagy, takarodj!

A tevhit ellenere a feltekenyseg nem a szeretetbol, kotodesbol adodik.
A feltekenyseg legfobb kivalto okai a birtoklasi vagy, onbizalomhiany valamint a tarsfuggoseg. A szeretet/ szerelem mertekehez semmi koze, ez csupan egy parhuzamosan jelen levo erzes, amivel sokan szeretnek megmagyarazni tulzott feltekenysegunket.
Minel nagyobb az elobb megemlitett kivalto okok valamelyike, annal erosebb az erzes.
A birtoklasi vagy eseteben: a parom az en tulajdonom, megha nincs is ez ilyen konkretan tudatositva/ kimondva. Mivel az en tulajdonom, ezert nem rendelkezik szabad akarattal, igy barki megkaphatja, ha nem vigyazok ra elegge; ennek erdekeben folyamatosan oriznem kell, avagy ketelkednem benne, ha felugyelet nelkul hagyom.
Az onbizalomhiany eseten: nem vagyok meggyozodve rola, hogy eleg vagyok a paromnak, de mivel nekem o kell, ezert ha nem is a megnyero szemelyisegemmel, akaratossagommal megorzom magamnak es megovom mastol, aki esetleg jobb nalam.
A tarsfuggoseg legtobbszor gyavasagbol fakad: rettegek attol, hogy a parom elhagy, igy mindent megteszek, hogy ez ne fordulhasson elo, es folyamatosan arra gyanakodom, hogy ez megis megtortenik.
A feltekenyseg osztonos erzes, csakugy mint a fentebb felsoroltak; emberkent az az elonyunk, hogy megnyilvanulasainkban sokszor az esz is szerepet kaphat, nemcsak az osztonos erzesek.
Miert erdemes feltekenynek lenni, hisz ha valaki meg akar csalni, vagy el akar hagyni, azt az en akaratom ellenere is meg fogja tenni, es nekem semmi jogom megallitani (!). Az egyeduli amit tehetek, hogy elfogadom, es keresek valaki mast, ha ez engem eppen zavar.

Anna es a facebook

      Kepzeljunk el egy szemelyt, nevezzuk az egyszeruseg kedveert Annanak. Annat csak latasbol ismerem, egyik baratom ismerose, a neven kivul mast nem igazan tudok rola. 

      Felmegyek a facebook profiljara: teljes nev, lakcim, jelenlegi tartozkodas, tanulmanyok, munkahely; nem igazan szemelyes adatok, de egy ismeretlennel valo beszelgetes 10-15 perce alatt nagyjabol ezeket az informaciokat tudom meg valakirol.

      Kicsit lennebb: kedvenc zenek, filmek, konyvek, idezetek, hobbik stb. - talan ez mar 1-2 oras beszelgetesnek felelne meg, szinte maris ugyerzem, hogy ismerem Annat. Kepeket nezegetek kirandulasokrol, bulikrol, osszejovetelekrol; ujabb kepzeletbeli 30-60 perc beszelgetes.

      Meg egy kicsit lennebb: van kapcsolata vagy nincs; legvegul pedig emailcim, esetleg telefonszam, ami remelhetoleg az 1-2 oras beszelgetesem befejezese is lehetne: emailcim-, telefonszamcsere.

      Ez az egesz nem telik fel oraban, nagyon hatekony, es mindebbol Anna semmit sem eszlel. 

Most kepzeld el, hogy te vagy Anna, es masok az altalad megszerkesztett "reklam" alapjan ismernek es itelnek meg minden nap (!).

Par ora beszelgetes helyett sokan valasztjak ezt a konnyebbik utat, mivel lustak, es sokszor gyavak is a tobb idot igenybevevo, szemelyes megismereshez. Mindket fel kimarad az ebbol fakado kihivasabol, gyonyorbol es csak tovabb fokozodik a gyavasag, hisz batorsag csak sikerelmenyekbol lesz, es nem nagy sikerelmeny valaki profiljat megtekinteni.

Sokaig nem tudtam miert nem jo nekem a facebook, hiszen nagyon sok dologra kivalo. Sajnos erre is nagyon jol hasznalhato, es nem mondhatom, sajnos, hogy nem szalasztottam el megismerni par nagyszeru embert, csak azert, mert a profilja hamarabb a kezeim koze akadt.

Egy-ket link a facebookrol http://mashable.com/2011/09/22/facebook-f8-live-video/

illetve az ismerkedesrol: http://www.youtube.com/watch?v=l-84anmYGv4

The secret

2006-ban megjelent es nagy kozerdeklodesre tett szert a "The secret" cimu onfejleszto film. Sokan nem tudjak, hogy ez hamarabb jelent meg, mint a kesobb e film alapjan megirt bestselller konyv, ugyanezzel a cimmel.

Hosszas gondolkodas utan sikerult megfogalmaznom, hogy mi is a "titok", amit olyan eloszeretettel elenk terjeszt a film, illetve a konyv is: onamitas (amerikai modra) a legfelsobb fokon.
A film egyik felkapott, es legkedveltebb ideaja a hangzatos "the law of attraction", ami nagyjabol arrol szol, hogy ugy a jo, mint a rossz dolgokat mi vonzuk magunkhoz, az optimista, derulato, remenykedo illetve a pesszimista, negativ gondolkodasunkkal. Ez igy elsore nagyon jol hangzik, es kecsektetoen egyszerunek tunik: ha mindig mosolygunk (belul, es nem csak az arcunkal) akkor csak jo dolgok fognak velunk tortenni, mivel csak azt vonzuk magunkhoz.
Tekintsunk el egy pillanatra a sok betegsegtol, balesettol, atverestol, kihasznalastol ami a vidam, boldog embereket is eleri. Ha mindig csak arra torekszunk (feltetelezve, hogy sikerul), hogy mosolyogjunk, boldogok legyunk, akkor hogyan vesszuk eszre, ha azok vagyunk, hisz a boldogsag, az orom pont azert letezik, mert van egy ellentete is, amit megtapasztaltunk, megtapasztalunk nap, mint nap, es erezuk a kulonbseget, hogy az egyik kellemesebb. Szomorusag, bankodas nelkul sajat boldogsagunkat keptelenek vagyunk meglatni, erezni, elvezni.
Az en velemenyem szerint nem vagyunk sajat isteneink, termeszetesen ez nem azt jelenti, hogy nem tudjuk befolyasolni a velunk tortenteket. Kitartassal, batorsaggal es felelossegvallalassal sokkal valoszinubb, hogy jobb dolgok tortennek barkivel, es meg ha nem is minden alkalommal jar pozitiv eredmennyel, ha valaki megtesz minden tole telhetot es ugysem jon ossze valami, azert nincs amit bankodjon, illetve rosszul ereznie magat. Ha viszont nem tett meg mindent: lusta volt, esetleg gyava, sokkal konnyebb azt mondani, hogy "tele voltam negativ gondolatokkal", minthogy beismerni, felvallalni sajat hibait, mulasztasat es megprobalni valtoztatni rajtuk; es legtobben igy is tesznek (e film utan meg plane), es kovetkezoben ugyanugy jarnak el, teli lustasaggal es gyavasaggal .
A filmben, raadasul, ezt az egesz gondolatot meg felszinesebb sikra helyezi azzal a kepsorokkal, amivel egy gyereket mutat be, aki egy bicikli utan vagyakozik. A gyerek sokat gondol a biciklire, ki tesz rola egy kepet a szobajaba, nezi magazinokban es lam masnap a nagypapaja varja az uj biciklivel az ajtoban- the law of attraction :). Talan aki ezt tenleg elhiszi az megerdemli a sorsat, az egyeduli gond az, hogy az onamitas egy ido utan mindenkepp osszeomlik, es akkor nagyot durran. Ilyenkor rajon ez az ember, hogy negativ gondolatok helyett, tele van gyavasaggal, onzoseggel, lustasaggal es akkor depresszios lesz. Termeszetesen akkor sem fog legtobb felelosseget vallalni a tortentekert, hanem (hamar ilyen jo neve van) a depressziot, mint betegseget fogja okolni, de errol majd kovetkezoben.

hogyan mondhatnam ki?

Kicsit szuneteltem a blogolvasast, es fokent a blogirast.
Sajnalkozom, mivel szuksegem van az irasra. Pontosan azert, mert legtobb gondolat, ami bennem megfogalmazodik, tul irodalminak tunik, es nem jon, hogy kimondjam;
Sok ideg az gondoltam, hogy ez a tarsadalom hibaja, hogy egy koltoi kep kimondasatol is mar kenyelmetlenul erzem magam, de igazabol ez csak az en gyavasagom, hogy felvallaljam magam.
Hogyan is mondhatnam ki, hogy latom a gyongyozo kek szemeidben a boldogtalansagot, a kezeid mely rancain, es lagy boren a megtortseged; hogy kiraz a hideg neha a szavaid uressegetol, es megfojtassz a szereteteddel, amit en mindig is fukarkodva viszonoztam. Hogy a szenvedes ismereteben is kepes vagyok elfelejteni mi is a fontos szamomra, es osszetorni tollupihe, hetkoznapi dolgokon; es hogy baratsagunk ellenere sem tudlak megmenteni sajatmagadtol, ahogyan en is aldozatul estem sajat magam emberisegenek.
Hat igy.

Motivacios szovegek a falon

"Legy turelmes, mert az olyan jo" ; "Kepes vagy megvalositani az almaidat" ; "Okos vagy, ugyes meg szep" - valahogy igy neznek ki a motivacios szovegek. Ertheto, hogy egyesek ezeket a falra ragasztva probaljak magukat osztonozni, de ezek a kis cedulak sulyos onbizalmi problemak nyomai; tanacsosabb vendegek elol eltenni, mivel az onbizalomhiany nem bizalomkelto ( :p ) es nem is vonzo, nem utolso sorban konnyu kihasznalni.
Talan mas dolgokat is tanacsos eltenni vedegek erkezese elott, de en most errol irtam.

Vege?

A szakitas maga nem egy szemetseg, meg akkor sem, ha az illetovel el vagy jegyezve (a hazassag ill. a gyerekes kapcsolatokat nem targyalom, mert nem az en asztalom) . 

Szuksegszeru es szerencses esetben jobb dolgokat von maga utan, de mindenkepp elkerul par rosszabbat.

Mielott fellelegeznel elarulom, hogy maga a modszer viszont konnyeden lehet gyava, onzo, szadista valamint embertelen, sot altalaban az.

Szakitani ugy erdemes eloszor is, ha vegervenyu (bar gyakran elofordul, hogy az exek ujra osszebujnak, de ezt nem neveznem kapcsolatnak, inkabb csak kezenfekvo sexnek). 

Eloben kell valakit utjara kuldeni, es ugy, hogy utana semmilyen kerdese illetve ketelye ne maradjon azzal kapcsolatosan, hogy menni kell. Altalaban ehez a reszhez gyavak az emberek avagy a buntudat miatt nem kepesek ra, pedig ez az egyetlen emberi modja a szakitasnak.

Van kerdes?