...viragnak viraga

Nem ismerem. Sokat voltunk egyutt, szamos dolgot tudok rola, tobbszor lattam mar meztelenul is, megsem igazan ismerem. Ma mar egyre ritkabban hasznalom ezt a szot: tudni, ismerni valakirol, hogy ki es mi is pontosan; szinte lehetetlen. Eloiteleteim, velemenyem, fogalmam termeszetesen sokakrol van, es legtobbszor ez eleg is.
Neha, viszont, megjelenik elottem az emberekben, magamban, az a szaz es szaz kulonfele, kifinomultan felepitett, elkepzelt elet, elethelyzet, gondolat, mely merengo fejemben es fejukbhen masodpercek toredeke alatt megteremtodik, majd mindorokre elvesz, csupan par kisult idegszalat magautan hagyva. Egy egesz vilag, sok vilag, mindenkinek a sajatja. Mi hozzuk letre, de a valosag mintajara, igy sokan teremtik velem egyutt, bennem, es en bennuk, bennetek. Egyesek szepek, idealizaltak, masok borusak, es sokaknak nagyonis elvont, de a tied nem tudom milyen volt.
Sajnalom, bar nem hiszem, hogy ez volt az utolso eset, nem sokat fogok megismerni, es te sem. Legjobb remenyem, hogy egy tucatnyiba belelassak, csak egy igaz pillantasssal; a Tiedbe, ha hagyod.
Nem ismertem es egy vilag veszett el benne, az en vilagombol pedig, az ove.

Valotlan valosag

Leptek es szoszmotoles zavarta meg: a nagymama. Tudta, hiszen mindig igy van, o korabban szokott felkelni. Ugy akart tenni, mintha meg alduna/ aludhatna, huzta az idot, de hamar megutotte a kegyetlen gondolat: muszalj menni...
Masfelszobas kicsi dunaujvarosi szobaban ebredt meg, mindigis utalta a telefon ebresztodallamat, veszjelzo volt ez, elohirnok. Rossz erzessel kelt fel, tudta mar mi fog kovetkezni.
Gepiesen oltozkodott, a kellemes alomtol meg bagyadtan; nem hitte, hogy ez az o elete, valaki maseba ebredt bele, a golyakalifara gondolt egy pillanatra. Nem volt ideje tovabb merengeni, tudta, hogy nem keshet, feladata volt vagyisinkabb: kotelessege.
Nem ehetett, pedig szeretett volna, mindenki mas evett, maskor o is szokott. Anyuka is keszulodik, o is mar majdnem keszen van. Meg sotet volt, de nemsokara hajnalodott, nem volt ido megvarni, megvarta volna.
A nagybacsi vitte oket autoval, 6 korul indulnak, 2 ora az ut es 8-ra mar ott kellett lenni; talan csak egyszer kestek eddig el, es akkor sem sokat. Lementek a lepcsokon, ki az ajton, mar ott allt az auto, nem igazan turelmes, "menjunk".
Az utat mindig szerette, pedig ugyanazon az autopalyan haladtak vegig minden alkalommal, egy honapban ketszer-haromszor attol fuggoen milyen rosszul szokott lenni. Ahogy haladtak Pest fele az autopalyan, az anyosulesrol nezte, hogyan kell fel a nap; gyonyorkodott benne, jo erzessel toltotte el, sosem tudta miert. Olyan volt neki a nap elso sugara, mint egy opium, mintamikor bedrogozzak az embert mielott megmutik, hogy ne erezze a fajdalmat, a terrort - sosem gondolt ebbe bele.
Egyre csak haladtak, ment a radio kozben, de csak a lassabb reszeknel hallatszott, ezert ritkan figyelt ra. Sosem hagyta kikapcsolni, kellett a morajlas.
Nem nagyon beszelgettek, fagyos volt a levego, pedig mar megszoktak ezt az egeszet. Egyre csak haladtak.
Beertek a varosba, mindig ugyanott. Mar ismerte a boltokat a koruton: Ediland, Mc Donalds, Exchange, Vegyesbolt stb. kivulrol tudta, sorrendben. A sarkon, ahol befordultak mar nincs ott a hajlektalan, aggodott erte.
Megerkeztek vegre a Tuzolto utcaba. A korhaz falan vidam festes volt; mindigis iritalta, hogy ilyen derus kepet rajzoltak az onkologia korhazra, csak azert, mert gyerekeknek? Semmi derus nem volt a helyben, megis sokan mosolyogtak bent, de csak az arcukon.
Beleptek, immar valosag. Nem volt menekves: rakos volt, valotlannak tunt, valotlannak tunik meg most is.
Reg tortent, o volt, de en is, azt hiszem.

Feltekeny vagy, takarodj!

A tevhit ellenere a feltekenyseg nem a szeretetbol, kotodesbol adodik.
A feltekenyseg legfobb kivalto okai a birtoklasi vagy, onbizalomhiany valamint a tarsfuggoseg. A szeretet/ szerelem mertekehez semmi koze, ez csupan egy parhuzamosan jelen levo erzes, amivel sokan szeretnek megmagyarazni tulzott feltekenysegunket.
Minel nagyobb az elobb megemlitett kivalto okok valamelyike, annal erosebb az erzes.
A birtoklasi vagy eseteben: a parom az en tulajdonom, megha nincs is ez ilyen konkretan tudatositva/ kimondva. Mivel az en tulajdonom, ezert nem rendelkezik szabad akarattal, igy barki megkaphatja, ha nem vigyazok ra elegge; ennek erdekeben folyamatosan oriznem kell, avagy ketelkednem benne, ha felugyelet nelkul hagyom.
Az onbizalomhiany eseten: nem vagyok meggyozodve rola, hogy eleg vagyok a paromnak, de mivel nekem o kell, ezert ha nem is a megnyero szemelyisegemmel, akaratossagommal megorzom magamnak es megovom mastol, aki esetleg jobb nalam.
A tarsfuggoseg legtobbszor gyavasagbol fakad: rettegek attol, hogy a parom elhagy, igy mindent megteszek, hogy ez ne fordulhasson elo, es folyamatosan arra gyanakodom, hogy ez megis megtortenik.
A feltekenyseg osztonos erzes, csakugy mint a fentebb felsoroltak; emberkent az az elonyunk, hogy megnyilvanulasainkban sokszor az esz is szerepet kaphat, nemcsak az osztonos erzesek.
Miert erdemes feltekenynek lenni, hisz ha valaki meg akar csalni, vagy el akar hagyni, azt az en akaratom ellenere is meg fogja tenni, es nekem semmi jogom megallitani (!). Az egyeduli amit tehetek, hogy elfogadom, es keresek valaki mast, ha ez engem eppen zavar.

hogyan mondhatnam ki?

Kicsit szuneteltem a blogolvasast, es fokent a blogirast.
Sajnalkozom, mivel szuksegem van az irasra. Pontosan azert, mert legtobb gondolat, ami bennem megfogalmazodik, tul irodalminak tunik, es nem jon, hogy kimondjam;
Sok ideg az gondoltam, hogy ez a tarsadalom hibaja, hogy egy koltoi kep kimondasatol is mar kenyelmetlenul erzem magam, de igazabol ez csak az en gyavasagom, hogy felvallaljam magam.
Hogyan is mondhatnam ki, hogy latom a gyongyozo kek szemeidben a boldogtalansagot, a kezeid mely rancain, es lagy boren a megtortseged; hogy kiraz a hideg neha a szavaid uressegetol, es megfojtassz a szereteteddel, amit en mindig is fukarkodva viszonoztam. Hogy a szenvedes ismereteben is kepes vagyok elfelejteni mi is a fontos szamomra, es osszetorni tollupihe, hetkoznapi dolgokon; es hogy baratsagunk ellenere sem tudlak megmenteni sajatmagadtol, ahogyan en is aldozatul estem sajat magam emberisegenek.
Hat igy.

Antihosok

Az a helyzet, hogy sok mindent ami vagyunk/ amive lettunk azoknak az embereknek koszonhetjuk akik kitoltak velunk. Azt, hogy nem vagyunk naivak, olyan szemetek, konnyen banthatoak, valamint atlatunk a hazugsagon es tudjuk elvezni az eletet nehezebb korulmenyek kozott is, mindazoknak az ismeroseinknek koszonhetjuk akik megedzettek erre, hazudtak, megcsaltak, bantottak bennunket. S ezek tobbreszt elonyeinkre valtak, s erosodtunk altaluk.
Barha ovatosabbak es elovigyazatosabbak is leszunk, soha ne felejtsuk el, hogy barmennyire bevaljuk avagy sem magunknak, szuksegunk van az emberekre korulottunk, igy nem kerulhetjuk el a veluk valo kapcsolatteremtest sem.
Ha nem idealizaljuk a korulottunk levoket, ketsegbeesett magany, felgyulo hormonok, tulzott alkohol hatasara, es realisan latjuk kialakitott kapcsolatainkat, akkor nem verodhetunk tulzottan at.
Ha meg vagy elegedve onmagaddal, lelki erettsegeddel, akkor be kell lasd rosszakaroid elengedhetetlen szerepet ennek kifejlodeseben, s talan haragmentesebben gondolsz vissza par regi baratodra, ismerosodre, szeretodre.