The secret

2006-ban megjelent es nagy kozerdeklodesre tett szert a "The secret" cimu onfejleszto film. Sokan nem tudjak, hogy ez hamarabb jelent meg, mint a kesobb e film alapjan megirt bestselller konyv, ugyanezzel a cimmel.

Hosszas gondolkodas utan sikerult megfogalmaznom, hogy mi is a "titok", amit olyan eloszeretettel elenk terjeszt a film, illetve a konyv is: onamitas (amerikai modra) a legfelsobb fokon.
A film egyik felkapott, es legkedveltebb ideaja a hangzatos "the law of attraction", ami nagyjabol arrol szol, hogy ugy a jo, mint a rossz dolgokat mi vonzuk magunkhoz, az optimista, derulato, remenykedo illetve a pesszimista, negativ gondolkodasunkkal. Ez igy elsore nagyon jol hangzik, es kecsektetoen egyszerunek tunik: ha mindig mosolygunk (belul, es nem csak az arcunkal) akkor csak jo dolgok fognak velunk tortenni, mivel csak azt vonzuk magunkhoz.
Tekintsunk el egy pillanatra a sok betegsegtol, balesettol, atverestol, kihasznalastol ami a vidam, boldog embereket is eleri. Ha mindig csak arra torekszunk (feltetelezve, hogy sikerul), hogy mosolyogjunk, boldogok legyunk, akkor hogyan vesszuk eszre, ha azok vagyunk, hisz a boldogsag, az orom pont azert letezik, mert van egy ellentete is, amit megtapasztaltunk, megtapasztalunk nap, mint nap, es erezuk a kulonbseget, hogy az egyik kellemesebb. Szomorusag, bankodas nelkul sajat boldogsagunkat keptelenek vagyunk meglatni, erezni, elvezni.
Az en velemenyem szerint nem vagyunk sajat isteneink, termeszetesen ez nem azt jelenti, hogy nem tudjuk befolyasolni a velunk tortenteket. Kitartassal, batorsaggal es felelossegvallalassal sokkal valoszinubb, hogy jobb dolgok tortennek barkivel, es meg ha nem is minden alkalommal jar pozitiv eredmennyel, ha valaki megtesz minden tole telhetot es ugysem jon ossze valami, azert nincs amit bankodjon, illetve rosszul ereznie magat. Ha viszont nem tett meg mindent: lusta volt, esetleg gyava, sokkal konnyebb azt mondani, hogy "tele voltam negativ gondolatokkal", minthogy beismerni, felvallalni sajat hibait, mulasztasat es megprobalni valtoztatni rajtuk; es legtobben igy is tesznek (e film utan meg plane), es kovetkezoben ugyanugy jarnak el, teli lustasaggal es gyavasaggal .
A filmben, raadasul, ezt az egesz gondolatot meg felszinesebb sikra helyezi azzal a kepsorokkal, amivel egy gyereket mutat be, aki egy bicikli utan vagyakozik. A gyerek sokat gondol a biciklire, ki tesz rola egy kepet a szobajaba, nezi magazinokban es lam masnap a nagypapaja varja az uj biciklivel az ajtoban- the law of attraction :). Talan aki ezt tenleg elhiszi az megerdemli a sorsat, az egyeduli gond az, hogy az onamitas egy ido utan mindenkepp osszeomlik, es akkor nagyot durran. Ilyenkor rajon ez az ember, hogy negativ gondolatok helyett, tele van gyavasaggal, onzoseggel, lustasaggal es akkor depresszios lesz. Termeszetesen akkor sem fog legtobb felelosseget vallalni a tortentekert, hanem (hamar ilyen jo neve van) a depressziot, mint betegseget fogja okolni, de errol majd kovetkezoben.

hogyan mondhatnam ki?

Kicsit szuneteltem a blogolvasast, es fokent a blogirast.
Sajnalkozom, mivel szuksegem van az irasra. Pontosan azert, mert legtobb gondolat, ami bennem megfogalmazodik, tul irodalminak tunik, es nem jon, hogy kimondjam;
Sok ideg az gondoltam, hogy ez a tarsadalom hibaja, hogy egy koltoi kep kimondasatol is mar kenyelmetlenul erzem magam, de igazabol ez csak az en gyavasagom, hogy felvallaljam magam.
Hogyan is mondhatnam ki, hogy latom a gyongyozo kek szemeidben a boldogtalansagot, a kezeid mely rancain, es lagy boren a megtortseged; hogy kiraz a hideg neha a szavaid uressegetol, es megfojtassz a szereteteddel, amit en mindig is fukarkodva viszonoztam. Hogy a szenvedes ismereteben is kepes vagyok elfelejteni mi is a fontos szamomra, es osszetorni tollupihe, hetkoznapi dolgokon; es hogy baratsagunk ellenere sem tudlak megmenteni sajatmagadtol, ahogyan en is aldozatul estem sajat magam emberisegenek.
Hat igy.

Vege?

A szakitas maga nem egy szemetseg, meg akkor sem, ha az illetovel el vagy jegyezve (a hazassag ill. a gyerekes kapcsolatokat nem targyalom, mert nem az en asztalom) . 

Szuksegszeru es szerencses esetben jobb dolgokat von maga utan, de mindenkepp elkerul par rosszabbat.

Mielott fellelegeznel elarulom, hogy maga a modszer viszont konnyeden lehet gyava, onzo, szadista valamint embertelen, sot altalaban az.

Szakitani ugy erdemes eloszor is, ha vegervenyu (bar gyakran elofordul, hogy az exek ujra osszebujnak, de ezt nem neveznem kapcsolatnak, inkabb csak kezenfekvo sexnek). 

Eloben kell valakit utjara kuldeni, es ugy, hogy utana semmilyen kerdese illetve ketelye ne maradjon azzal kapcsolatosan, hogy menni kell. Altalaban ehez a reszhez gyavak az emberek avagy a buntudat miatt nem kepesek ra, pedig ez az egyetlen emberi modja a szakitasnak.

Van kerdes?

Erre nincs valaszom

Feltevodik a kerdes a filozofiaban: az embernek sajat tettei, gondalatai folotti uralom tenyleges, vagy csak latszolgatos, es ezeket mind meghatarozza elore az ot ero biologia es szocialis ingerek, kulso behatasok osszessege.

Biological determinism and social determinism are the views that human actions are determined by their biology and social interaction, respectively. The debate between these two positions is known as nature versus nurture.

" A cinikus embernek annyira torz a látása, hogy a dolgokat olyannak látja, amilyenek, és nem olyannak, amilyennek lenniük kellene. "
(Ambrose Gwinnett Bierce)

A hazugsag talalmanya

The invention of lying. Ez a film lenne a bevezeto ehez a cikkhez, mely egy velunk egykoru vilagrol szol, melyben az emberek nem hazudnak, kodositenek vagy hallgatnak el semmit, addig amig egy ember fel nem talalja a hazugsagot, s termeszetesen valtoztatja ezzel meg nyomoru sorsat.
Nem fogok a hazugsag etikajarol beszelni, mindenki hazudik, s mindenki el tujda donteni, hogy epp elonyere fordithatja vele a dolgokat vagy sem az adott helyzetben, s ettol megindokolta valik avagy sem hazudni.
Gyerekeknel kimutattak, hogy minel nagyobb egy adott gyerek iq-ja, annal hajlamosabb hazudni, ha ezzel valamilyen buntetest kerulhet el :) ; tehat a hazugsag az okosak jatekszere: butan, ossze-vissza vegezve tobbnyire eredmenytelenne, atlatszova, megkerdojelezhetove valik, s ha elkapnak, keveset szamit mekkora dologban nem mondtal igazat (sajnos).
De megis probalkozunk, es tobbszor sikerrel is jarunk megkonnyitve ezzel az eletunket tobszorosen.
Tobben azt mondanak, hogy nem helyeslik a hazugsagot es fo az oszinteseg, de egy jo indok vagy alkalom adtan BARKI hazudhat es hazudni is fog, ha nem gyava.
Az oszinteseg sokszor faj masoknak, es nem mindig szukseges szeges cipovel taposni masok eleteben csak azert, hogy oszintesegunkkel meg lehessunk elegedve. Meg akkor sem, ha esetleg megcsaltunk valakit, hisz legtobbszor csak sajat lelkiismeretunk, buntudatunk csokkentese miatt vallanank, nem oertuk.
Az hogy magunkrol mit hazudunk viszont mar sajat hulyesegunk, amivel sikeresen kompenzalhatjuk a mindenfele eloiteleteket velunk szemben, avagy tuntethetjuk fel magunkat szebbnek, jobbnak, hamisabbnak...