Verse

Kéjenc szonáta

Holdfény,
parázsló lélek
Buja ábrándom már vétek
Kávéházi szivacsbeszéd
Semmi más csak álomképek

Szivar,
sok mellébeszéd
Én már nem hallom a zenét
Nyugtalan parázsló testem
meghallja az éj énekét

Néma
kéjes megegyezés
Pucér testi kifejezés
Hazugság vagy őszinteség?
Mély sóhajok, kéjölelés

Szakadt,
fáradt, gyűrött reggel
Felöltözöm a lelkeddel
Megkávézom, viszem haza
Megpihenek odahaza

Kopog
lábam a kő alatt
önérzetem egyre dagad
Önámítás, üres lélek
Gondolatom összeszalad

Hajnal
szépsége: gyógyhatás
Sebzett énnek borogatás
Jöhet a szivacsos holddal
rövid lélek-mosogatás

MagaBizonytalan!

"Vérvörös, lángoló-lobbanó, szanaszét robbantó
Csenevész szenvedély.
Kéjenc testi lét, mely láncként köt hozzád" -
bizarr ez az éj

Éjfél van; felkarolsz, erőt adsz
elnyomhatsz, elronthatsz
Betakarsz; ma este
megnyugtatsz, megdughatsz

Érzések közt viaskodom,
hiábavalón hajszolom
a valót, a jót?
Meztelen kifekszem a havon,
mikor ajkam csüng ajkadon -
elolvadom