"Vérvörös, lángoló-lobbanó, szanaszét robbantó
Csenevész szenvedély.
Kéjenc testi lét, mely láncként köt hozzád" -
bizarr ez az éj
Éjfél van; felkarolsz, erőt adsz
elnyomhatsz, elronthatsz
Betakarsz; ma este
megnyugtatsz, megdughatsz
Érzések közt viaskodom,
hiábavalón hajszolom
a valót, a jót?
Meztelen kifekszem a havon,
mikor ajkam csüng ajkadon -
elolvadom
Tuesday, August 28, 2012
Tuesday, July 3, 2012
Nekem mar nem kell senki
"Nincsenek olyan emberek korulottem, akikkel szivesen leulnek egyet kavezni, nincsenek barataim, baratnoim... Nem szeretek senkit magamon kivul,..., akarkivel talalkozom , vagy vicsorgok ra vagy megbasznam, es igen mindenkit. (...) Hagyjon mindenki beken a faszba, ne mondj semmit, ne kerdezz semmit, hagyj a picsaba beken. Nem kell semmi toled, mert ha adod, egyre tobbet veszek el, kiszipolyozlak, elhitetem veled, hogy erdekelsz, utana meg ugy fog koppani az allad a hideg foldon, amikor hasra esel. Megszivod, ha velem kezdesz, megszivod, mert meg en sem hiszem el a fent irottakat. De sajnos igaz."
Tetszetos, bevallalos beszed, melyet egy tobbe-kevesbe hires blog egyik kedvelt bejegyzesebol ideztem. Nem is csoda hirneve, hisz sokan kedvelik az ilyen "meresz", "nem torodom senkivel", maganyos farkas tipusu felfogast, nezetet; az egyeduli problema vele, hogy csupan amitas es latszat egy kicsi onsajnalattal fuszerezve a legvegen.
Emberekre, baratokra, kapcsolatokra szuksegunk van barmennyire is tagadjuk ezt masok, avagy magunk elott. Nem foltetlenul azert, mert ez a jo/ helyes, hanem egyszeruen csak neurobiologiailag nem tudunk normalisan mukodni nelkuluk. Kiserletekben igazoltak, hogy a kikozositett allat, egy ido utan elvesziti minden motivaciojat, nem eszik es meghal. Embereken is bizonyitott, hogy a motivacio alapkove a sikeres kapcsolatok valamint az elismeres, es e nelkul a depresszio, a szorongas es a felelem dominal. (Joachim Bauer: Az egyuttmukodo ember- alapveto motivaciok a neurobiologiai kutatasok fenyeben).
Velemenyem szerint ennek koszonheto, hogy a tarsasagi oldalak, a blogolas es a chat oly nagy nepszeruseget elvez.
Mindennek a tagadasa hazugsag, mely mogott motivaciokent az elismeres es a csodalat megszerzese all. Mindezek ellenere nagy sikert elvez, es manapsag divatnak szamit a kozombosseg, a nemtorodomseg, sokak szamara kimondottan vonzo is. A latszatot viszont senki sem tudja hosszu ideig fenntartani, hisz az irdatlan mennyisegu plusz energiabefektetest jelent, es senki sem kimerithetetlen. Egy kapcsolatot, legyen az barmilyen jellegu, a latszatra epiteni olyan, mintha egy epulet alapjat habszivacsbol keszitenek el. Ahogy rarakjak a harmadik sor teglat az egesz szerkezet osszeomlik, kerdes az, hogy ilyenkor rajonnek-e a tervezok miert is tortent ez.
A masik komponenset az idezetnek a "bator", "bevallalos" beszedet csak roviden megemlitenem; nyilvanvaloan par "basszameg"-tol senki sem lesz mereszebbnek mondtaho, annak ellenere, hogy sokan ezzel szeretnek megadni annak a latszatat.
Talan a legbatrabb dolog masoknak megmutatni kik is vagyunk, gyengeinkkel, szuksegleteinkkel, erzeseinkkel egyutt, avagy felvallalni mindazt.
Tetszetos, bevallalos beszed, melyet egy tobbe-kevesbe hires blog egyik kedvelt bejegyzesebol ideztem. Nem is csoda hirneve, hisz sokan kedvelik az ilyen "meresz", "nem torodom senkivel", maganyos farkas tipusu felfogast, nezetet; az egyeduli problema vele, hogy csupan amitas es latszat egy kicsi onsajnalattal fuszerezve a legvegen.
Emberekre, baratokra, kapcsolatokra szuksegunk van barmennyire is tagadjuk ezt masok, avagy magunk elott. Nem foltetlenul azert, mert ez a jo/ helyes, hanem egyszeruen csak neurobiologiailag nem tudunk normalisan mukodni nelkuluk. Kiserletekben igazoltak, hogy a kikozositett allat, egy ido utan elvesziti minden motivaciojat, nem eszik es meghal. Embereken is bizonyitott, hogy a motivacio alapkove a sikeres kapcsolatok valamint az elismeres, es e nelkul a depresszio, a szorongas es a felelem dominal. (Joachim Bauer: Az egyuttmukodo ember- alapveto motivaciok a neurobiologiai kutatasok fenyeben).
Velemenyem szerint ennek koszonheto, hogy a tarsasagi oldalak, a blogolas es a chat oly nagy nepszeruseget elvez.
Mindennek a tagadasa hazugsag, mely mogott motivaciokent az elismeres es a csodalat megszerzese all. Mindezek ellenere nagy sikert elvez, es manapsag divatnak szamit a kozombosseg, a nemtorodomseg, sokak szamara kimondottan vonzo is. A latszatot viszont senki sem tudja hosszu ideig fenntartani, hisz az irdatlan mennyisegu plusz energiabefektetest jelent, es senki sem kimerithetetlen. Egy kapcsolatot, legyen az barmilyen jellegu, a latszatra epiteni olyan, mintha egy epulet alapjat habszivacsbol keszitenek el. Ahogy rarakjak a harmadik sor teglat az egesz szerkezet osszeomlik, kerdes az, hogy ilyenkor rajonnek-e a tervezok miert is tortent ez.
A masik komponenset az idezetnek a "bator", "bevallalos" beszedet csak roviden megemlitenem; nyilvanvaloan par "basszameg"-tol senki sem lesz mereszebbnek mondtaho, annak ellenere, hogy sokan ezzel szeretnek megadni annak a latszatat.
Talan a legbatrabb dolog masoknak megmutatni kik is vagyunk, gyengeinkkel, szuksegleteinkkel, erzeseinkkel egyutt, avagy felvallalni mindazt.
Friday, March 30, 2012
"Kerem tegye boldogga!"
Szamos mas dolog mellett a ragaszkodast is osszetevesztik sokan a szeretettel. Amikor megkerdik tolem mi a kulonbseg, meghogy egyatalan mi a szeretet, egy szindarab egyik jelenetet szoktam elmeselni peldakent.
Egy rendorkapitany el akarja jegyezni a kedveset, de hazaerve megpillantja, ahogy parja es egy csavargo eppen elszoknek. Annyit kialt utanuk: "Kerem tegye boldogga !"
Legtobben azert ragaszkodnak gorcsosen parjukhoz, mert nincsenek jol el egyedul, felnek magukban. Ez kapcsolatfuggoseg, errol mar iram ("Bukott parkapcsolatok"). Tamaszkodnak a masikra, magukhoz kotik/ lancoljak, es nagyon rosszul turik a hianyukat. Ha ez az erzes nem kolcsonos akkor szoktuk mondani, hogy "megfojtja a szeretetevel".
Az ilyen "szeretet" mertektelenul onzo es elobb utobb a masik energiajat teljes mertekben sikerul leszivni vele. Ilyenkor, vagy mar eleve a masik is tamaszkodni kezd a parjara, es kolcsonos fuggoeve valnak egymasnak.
Sokat latni ilyen parokat, allandoan egyutt kelnek, mozognak, laknak, elnek. Feltevodik a kerdes, hogy mi a baj ezzel, hisz ha egymast tamogatjak akkor minden rendben. Az vele a problema, hogy az egesz kapcsolat olyan lesz, mint egy kartyavar, amely az elso fuvallatra osszedol es semmi sem marad belole (!).
Lehet ilyen kapcsolatot fenntartani, kerdes az, hogy megeri-e vesztegetni vele az idot.
Egy rendorkapitany el akarja jegyezni a kedveset, de hazaerve megpillantja, ahogy parja es egy csavargo eppen elszoknek. Annyit kialt utanuk: "Kerem tegye boldogga !"
Legtobben azert ragaszkodnak gorcsosen parjukhoz, mert nincsenek jol el egyedul, felnek magukban. Ez kapcsolatfuggoseg, errol mar iram ("Bukott parkapcsolatok"). Tamaszkodnak a masikra, magukhoz kotik/ lancoljak, es nagyon rosszul turik a hianyukat. Ha ez az erzes nem kolcsonos akkor szoktuk mondani, hogy "megfojtja a szeretetevel".
Az ilyen "szeretet" mertektelenul onzo es elobb utobb a masik energiajat teljes mertekben sikerul leszivni vele. Ilyenkor, vagy mar eleve a masik is tamaszkodni kezd a parjara, es kolcsonos fuggoeve valnak egymasnak.
Sokat latni ilyen parokat, allandoan egyutt kelnek, mozognak, laknak, elnek. Feltevodik a kerdes, hogy mi a baj ezzel, hisz ha egymast tamogatjak akkor minden rendben. Az vele a problema, hogy az egesz kapcsolat olyan lesz, mint egy kartyavar, amely az elso fuvallatra osszedol es semmi sem marad belole (!).
Lehet ilyen kapcsolatot fenntartani, kerdes az, hogy megeri-e vesztegetni vele az idot.
Sunday, December 25, 2011
Kozvelemeny
Vakacios foglalkozasaim egyikei koze tartozik a blogolvasas. Nem kovetek sok oldalt, a legtobb honlap szerzojet szemelyesen ismerem, de nemregiben volt alkalmam, nehany linken vegiglovagolva, tobb ismeretlen blogra is ratevedni. Olyan 50-60 korombeli szemely blogjaba olvastam bele, csupan ket-harom bejegyzes erejeig.
Nagyon szepen megfogalmazott, bo szokincsu, jol megszerkesztett irasokat talaltam, megis lehangolo volt ez a kis felfedezout.
Az irasok nagyresze apatikus vagy szomorusaggal atitatott bejegyzes volt, nemelyek egeszen a ketsegbeeses hatarat suroltak. Bizonytalansagrol, tehetetlensegrol olvastam es az ezzel jaro fajdalomrol. Tavolabbi ismeretsegeim kozul tobben elnek/ eltek ugyszint az uresseg erzesevel, nyomott kedelyben, celttevesztetten; en is eltem igy valaha.
Mindig is azt hittem, hogy az elet kepes ezt tenni az emberekkel, velem. Nem igazan volt kedves velem a sors, de megis tevedtem. Mi/ok teszik ezt magukkal, pontosabban hagyjak, hogy megtortenjen veluk, hagyjak, hogy elhideguljenek, elerzestelenedjenek, felgyuljon bennuk a keseruseg, a kimondatlan szavak millioja.
Ugy gondolom ketfelekeppen lehet elni: tudatosan, es osztonosen (gyavan). Mindketto sok fajdalommal jar, de az egyik fejlodest hoz, idovel pedig megnyugvast, beket. Ha nem vagy gyava szembenezni sajat magaddal, mulasztasaiddal, megertheted, elfogadhatod, fejlesztheted onmagad. Osztonosen elve is sok oromet fogsz talalni: leghamarabb ilyenkorban a drogokat (ideertve az alkoholt es a szexet is); de nem fogsz fejlodni, nem fog megvaltozni benned semmi, csak gyul es gyul a szar, mig egyszercsak azon veszed eszre magad, hogy nyakig ulsz benne, es mar masok is erzik, hogy buzlesz (!).
Mindig is feltem segitseget kerni, lelki ugyekben azt hiszem mindenki fel, talan valakik egyszer okosabbak lesznek.
Nagyon szepen megfogalmazott, bo szokincsu, jol megszerkesztett irasokat talaltam, megis lehangolo volt ez a kis felfedezout.
Az irasok nagyresze apatikus vagy szomorusaggal atitatott bejegyzes volt, nemelyek egeszen a ketsegbeeses hatarat suroltak. Bizonytalansagrol, tehetetlensegrol olvastam es az ezzel jaro fajdalomrol. Tavolabbi ismeretsegeim kozul tobben elnek/ eltek ugyszint az uresseg erzesevel, nyomott kedelyben, celttevesztetten; en is eltem igy valaha.
Mindig is azt hittem, hogy az elet kepes ezt tenni az emberekkel, velem. Nem igazan volt kedves velem a sors, de megis tevedtem. Mi/ok teszik ezt magukkal, pontosabban hagyjak, hogy megtortenjen veluk, hagyjak, hogy elhideguljenek, elerzestelenedjenek, felgyuljon bennuk a keseruseg, a kimondatlan szavak millioja.
Ugy gondolom ketfelekeppen lehet elni: tudatosan, es osztonosen (gyavan). Mindketto sok fajdalommal jar, de az egyik fejlodest hoz, idovel pedig megnyugvast, beket. Ha nem vagy gyava szembenezni sajat magaddal, mulasztasaiddal, megertheted, elfogadhatod, fejlesztheted onmagad. Osztonosen elve is sok oromet fogsz talalni: leghamarabb ilyenkorban a drogokat (ideertve az alkoholt es a szexet is); de nem fogsz fejlodni, nem fog megvaltozni benned semmi, csak gyul es gyul a szar, mig egyszercsak azon veszed eszre magad, hogy nyakig ulsz benne, es mar masok is erzik, hogy buzlesz (!).
Mindig is feltem segitseget kerni, lelki ugyekben azt hiszem mindenki fel, talan valakik egyszer okosabbak lesznek.
Monday, December 19, 2011
...viragnak viraga
Nem ismerem. Sokat voltunk egyutt, szamos dolgot tudok rola, tobbszor lattam mar meztelenul is, megsem igazan ismerem. Ma mar egyre ritkabban hasznalom ezt a szot: tudni, ismerni valakirol, hogy ki es mi is pontosan; szinte lehetetlen. Eloiteleteim, velemenyem, fogalmam termeszetesen sokakrol van, es legtobbszor ez eleg is.
Neha, viszont, megjelenik elottem az emberekben, magamban, az a szaz es szaz kulonfele, kifinomultan felepitett, elkepzelt elet, elethelyzet, gondolat, mely merengo fejemben es fejukbhen masodpercek toredeke alatt megteremtodik, majd mindorokre elvesz, csupan par kisult idegszalat magautan hagyva. Egy egesz vilag, sok vilag, mindenkinek a sajatja. Mi hozzuk letre, de a valosag mintajara, igy sokan teremtik velem egyutt, bennem, es en bennuk, bennetek. Egyesek szepek, idealizaltak, masok borusak, es sokaknak nagyonis elvont, de a tied nem tudom milyen volt.
Sajnalom, bar nem hiszem, hogy ez volt az utolso eset, nem sokat fogok megismerni, es te sem. Legjobb remenyem, hogy egy tucatnyiba belelassak, csak egy igaz pillantasssal; a Tiedbe, ha hagyod.
Nem ismertem es egy vilag veszett el benne, az en vilagombol pedig, az ove.
Neha, viszont, megjelenik elottem az emberekben, magamban, az a szaz es szaz kulonfele, kifinomultan felepitett, elkepzelt elet, elethelyzet, gondolat, mely merengo fejemben es fejukbhen masodpercek toredeke alatt megteremtodik, majd mindorokre elvesz, csupan par kisult idegszalat magautan hagyva. Egy egesz vilag, sok vilag, mindenkinek a sajatja. Mi hozzuk letre, de a valosag mintajara, igy sokan teremtik velem egyutt, bennem, es en bennuk, bennetek. Egyesek szepek, idealizaltak, masok borusak, es sokaknak nagyonis elvont, de a tied nem tudom milyen volt.
Sajnalom, bar nem hiszem, hogy ez volt az utolso eset, nem sokat fogok megismerni, es te sem. Legjobb remenyem, hogy egy tucatnyiba belelassak, csak egy igaz pillantasssal; a Tiedbe, ha hagyod.
Nem ismertem es egy vilag veszett el benne, az en vilagombol pedig, az ove.
Saturday, November 26, 2011
Valotlan valosag
Leptek es szoszmotoles zavarta meg: a nagymama. Tudta, hiszen mindig igy van, o korabban szokott felkelni. Ugy akart tenni, mintha meg alduna/ aludhatna, huzta az idot, de hamar megutotte a kegyetlen gondolat: muszalj menni...
Masfelszobas kicsi dunaujvarosi szobaban ebredt meg, mindigis utalta a telefon ebresztodallamat, veszjelzo volt ez, elohirnok. Rossz erzessel kelt fel, tudta mar mi fog kovetkezni.
Gepiesen oltozkodott, a kellemes alomtol meg bagyadtan; nem hitte, hogy ez az o elete, valaki maseba ebredt bele, a golyakalifara gondolt egy pillanatra. Nem volt ideje tovabb merengeni, tudta, hogy nem keshet, feladata volt vagyisinkabb: kotelessege.
Nem ehetett, pedig szeretett volna, mindenki mas evett, maskor o is szokott. Anyuka is keszulodik, o is mar majdnem keszen van. Meg sotet volt, de nemsokara hajnalodott, nem volt ido megvarni, megvarta volna.
A nagybacsi vitte oket autoval, 6 korul indulnak, 2 ora az ut es 8-ra mar ott kellett lenni; talan csak egyszer kestek eddig el, es akkor sem sokat. Lementek a lepcsokon, ki az ajton, mar ott allt az auto, nem igazan turelmes, "menjunk".
Az utat mindig szerette, pedig ugyanazon az autopalyan haladtak vegig minden alkalommal, egy honapban ketszer-haromszor attol fuggoen milyen rosszul szokott lenni. Ahogy haladtak Pest fele az autopalyan, az anyosulesrol nezte, hogyan kell fel a nap; gyonyorkodott benne, jo erzessel toltotte el, sosem tudta miert. Olyan volt neki a nap elso sugara, mint egy opium, mintamikor bedrogozzak az embert mielott megmutik, hogy ne erezze a fajdalmat, a terrort - sosem gondolt ebbe bele.
Egyre csak haladtak, ment a radio kozben, de csak a lassabb reszeknel hallatszott, ezert ritkan figyelt ra. Sosem hagyta kikapcsolni, kellett a morajlas.
Nem nagyon beszelgettek, fagyos volt a levego, pedig mar megszoktak ezt az egeszet. Egyre csak haladtak.
Beertek a varosba, mindig ugyanott. Mar ismerte a boltokat a koruton: Ediland, Mc Donalds, Exchange, Vegyesbolt stb. kivulrol tudta, sorrendben. A sarkon, ahol befordultak mar nincs ott a hajlektalan, aggodott erte.
Megerkeztek vegre a Tuzolto utcaba. A korhaz falan vidam festes volt; mindigis iritalta, hogy ilyen derus kepet rajzoltak az onkologia korhazra, csak azert, mert gyerekeknek? Semmi derus nem volt a helyben, megis sokan mosolyogtak bent, de csak az arcukon.
Beleptek, immar valosag. Nem volt menekves: rakos volt, valotlannak tunt, valotlannak tunik meg most is.
Reg tortent, o volt, de en is, azt hiszem.
Masfelszobas kicsi dunaujvarosi szobaban ebredt meg, mindigis utalta a telefon ebresztodallamat, veszjelzo volt ez, elohirnok. Rossz erzessel kelt fel, tudta mar mi fog kovetkezni.
Gepiesen oltozkodott, a kellemes alomtol meg bagyadtan; nem hitte, hogy ez az o elete, valaki maseba ebredt bele, a golyakalifara gondolt egy pillanatra. Nem volt ideje tovabb merengeni, tudta, hogy nem keshet, feladata volt vagyisinkabb: kotelessege.
Nem ehetett, pedig szeretett volna, mindenki mas evett, maskor o is szokott. Anyuka is keszulodik, o is mar majdnem keszen van. Meg sotet volt, de nemsokara hajnalodott, nem volt ido megvarni, megvarta volna.
A nagybacsi vitte oket autoval, 6 korul indulnak, 2 ora az ut es 8-ra mar ott kellett lenni; talan csak egyszer kestek eddig el, es akkor sem sokat. Lementek a lepcsokon, ki az ajton, mar ott allt az auto, nem igazan turelmes, "menjunk".
Az utat mindig szerette, pedig ugyanazon az autopalyan haladtak vegig minden alkalommal, egy honapban ketszer-haromszor attol fuggoen milyen rosszul szokott lenni. Ahogy haladtak Pest fele az autopalyan, az anyosulesrol nezte, hogyan kell fel a nap; gyonyorkodott benne, jo erzessel toltotte el, sosem tudta miert. Olyan volt neki a nap elso sugara, mint egy opium, mintamikor bedrogozzak az embert mielott megmutik, hogy ne erezze a fajdalmat, a terrort - sosem gondolt ebbe bele.
Egyre csak haladtak, ment a radio kozben, de csak a lassabb reszeknel hallatszott, ezert ritkan figyelt ra. Sosem hagyta kikapcsolni, kellett a morajlas.
Nem nagyon beszelgettek, fagyos volt a levego, pedig mar megszoktak ezt az egeszet. Egyre csak haladtak.
Beertek a varosba, mindig ugyanott. Mar ismerte a boltokat a koruton: Ediland, Mc Donalds, Exchange, Vegyesbolt stb. kivulrol tudta, sorrendben. A sarkon, ahol befordultak mar nincs ott a hajlektalan, aggodott erte.
Megerkeztek vegre a Tuzolto utcaba. A korhaz falan vidam festes volt; mindigis iritalta, hogy ilyen derus kepet rajzoltak az onkologia korhazra, csak azert, mert gyerekeknek? Semmi derus nem volt a helyben, megis sokan mosolyogtak bent, de csak az arcukon.
Beleptek, immar valosag. Nem volt menekves: rakos volt, valotlannak tunt, valotlannak tunik meg most is.
Reg tortent, o volt, de en is, azt hiszem.
Tuesday, November 8, 2011
Feltekeny vagy, takarodj!
A tevhit ellenere a feltekenyseg nem a szeretetbol, kotodesbol adodik.
A feltekenyseg legfobb kivalto okai a birtoklasi vagy, onbizalomhiany valamint a tarsfuggoseg. A szeretet/ szerelem mertekehez semmi koze, ez csupan egy parhuzamosan jelen levo erzes, amivel sokan szeretnek megmagyarazni tulzott feltekenysegunket.
Minel nagyobb az elobb megemlitett kivalto okok valamelyike, annal erosebb az erzes.
A birtoklasi vagy eseteben: a parom az en tulajdonom, megha nincs is ez ilyen konkretan tudatositva/ kimondva. Mivel az en tulajdonom, ezert nem rendelkezik szabad akarattal, igy barki megkaphatja, ha nem vigyazok ra elegge; ennek erdekeben folyamatosan oriznem kell, avagy ketelkednem benne, ha felugyelet nelkul hagyom.
Az onbizalomhiany eseten: nem vagyok meggyozodve rola, hogy eleg vagyok a paromnak, de mivel nekem o kell, ezert ha nem is a megnyero szemelyisegemmel, akaratossagommal megorzom magamnak es megovom mastol, aki esetleg jobb nalam.
A tarsfuggoseg legtobbszor gyavasagbol fakad: rettegek attol, hogy a parom elhagy, igy mindent megteszek, hogy ez ne fordulhasson elo, es folyamatosan arra gyanakodom, hogy ez megis megtortenik.
A feltekenyseg osztonos erzes, csakugy mint a fentebb felsoroltak; emberkent az az elonyunk, hogy megnyilvanulasainkban sokszor az esz is szerepet kaphat, nemcsak az osztonos erzesek.
Miert erdemes feltekenynek lenni, hisz ha valaki meg akar csalni, vagy el akar hagyni, azt az en akaratom ellenere is meg fogja tenni, es nekem semmi jogom megallitani (!). Az egyeduli amit tehetek, hogy elfogadom, es keresek valaki mast, ha ez engem eppen zavar.
A feltekenyseg legfobb kivalto okai a birtoklasi vagy, onbizalomhiany valamint a tarsfuggoseg. A szeretet/ szerelem mertekehez semmi koze, ez csupan egy parhuzamosan jelen levo erzes, amivel sokan szeretnek megmagyarazni tulzott feltekenysegunket.
Minel nagyobb az elobb megemlitett kivalto okok valamelyike, annal erosebb az erzes.
A birtoklasi vagy eseteben: a parom az en tulajdonom, megha nincs is ez ilyen konkretan tudatositva/ kimondva. Mivel az en tulajdonom, ezert nem rendelkezik szabad akarattal, igy barki megkaphatja, ha nem vigyazok ra elegge; ennek erdekeben folyamatosan oriznem kell, avagy ketelkednem benne, ha felugyelet nelkul hagyom.
Az onbizalomhiany eseten: nem vagyok meggyozodve rola, hogy eleg vagyok a paromnak, de mivel nekem o kell, ezert ha nem is a megnyero szemelyisegemmel, akaratossagommal megorzom magamnak es megovom mastol, aki esetleg jobb nalam.
A tarsfuggoseg legtobbszor gyavasagbol fakad: rettegek attol, hogy a parom elhagy, igy mindent megteszek, hogy ez ne fordulhasson elo, es folyamatosan arra gyanakodom, hogy ez megis megtortenik.
A feltekenyseg osztonos erzes, csakugy mint a fentebb felsoroltak; emberkent az az elonyunk, hogy megnyilvanulasainkban sokszor az esz is szerepet kaphat, nemcsak az osztonos erzesek.
Miert erdemes feltekenynek lenni, hisz ha valaki meg akar csalni, vagy el akar hagyni, azt az en akaratom ellenere is meg fogja tenni, es nekem semmi jogom megallitani (!). Az egyeduli amit tehetek, hogy elfogadom, es keresek valaki mast, ha ez engem eppen zavar.
Subscribe to:
Posts (Atom)